Pósa Lajos: A beszögezett ablak

Édes hazám, édes anyám
De sok sebből vérzel!
Oh’ hogy is tudsz megküzdeni
Annyi szenvedéssel!
Mégis az a legfájóbb, hogy
Fiaid elhagynak…
Egyre több a lakatlan ház…
Beszögezett ablak!


Mennyi, mennyi üres hajlék,
Világtalan kunyhó!
Nem nézhet be a kelő nap,
Nem nézhet a hunyó.
Nem mosoly’g rá a muskátli,
Aki arra ballag…
DE szívtépő oh az a
Beszögezett ablak!


Világtalan üres hajlék
Be nagyon is árva!
Füsti fecske se rak fészket
Eresze aljára.
Nem füstölög a kéménye
Hívón az utasnak…
Tova űzi az a sötét,
Beszögezett ablak!


Kidűlt-bedűlt a sövénye,
Udvara: gyom, dudva…
Mit érezhet ott az a föld,
Csak az Isten tudja!
Hol azelőtt a nóta csengett:
Szelek sikongatnak…
Talán sír is az a vak szem:
Beszögezett ablak!


Hej, az a sok néma kunyhó.
Mintha sóhajtgatna!
Mennyi letört hit, reménység
Fekszik benne halva!
Koporsója: sok örömnek,
Bölcsője: bánatnak…
Meg-megzörren, megreszket a
Beszögezett ablak!


Édes hazám, oh add vissza
A szemük világát!
Mosolyogtasd a muskátli
Szép piros virágát!
Füstölögtesd a kéményét
Fecskés ereszaljnak!
Hadd nyíljon ki valamennyi
Beszögezett ablak!


Álld el a kivándorlóknak
Útját mindörökre!
Öleld föl már a karodba
Könnyüket törölve.
Ne csak könnye: kenyere i
Legyen a magyarnak…
Tudom akkor nem lesz többé
Beszögezett ablak! 

szozattv


szozat a tiszta hang Hungarovox 11 15 23 56 os eganivanpalmeghivo 2019SZENTKORONADELUTANOK újpogányság szalonna alap 1 VIIKerecsen Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf