Falu Tamás: Kesztyűs ember

A hangom nem kiált túl senkit,
Senkit nem fordít meg szavam.
Tudom, hogy szive van a csendnek,
S a szivemnek csak csendje van.

Lábujjhegyen lépek az utcán,
Hol annyi unt zajt ver a láb.
Ablakából megriadt lélek
Nem néz utánam legalább.

Gondolatomon kesztyűt hordok
És fehér kesztyűt hord kezem,
Nem érzem meg a boldogságot,
Amikor kezetfog velem.