Gavallér János: Épp úgy, mint más

Voltak népek,
voltak emberek,
tájak, folyók,
voltak Istenek.

Voltak éjek,
voltak csillagok,
voltak hitek,
voltak nappalok.

Uram, voltak
méltó emberek!
Folyók folytak,
zúgtak tengerek...

Pálcát törtek,
méltatlan kezek,
hazug, érdek-
gyülekezetek.

Kék volt az ég,
voltak madarak,
volt gyermeke
minden hazának.

Minden szónak,
minden mondatnak,
meg volt dolga,
férjnek, asszonynak.

Virult a föld,
nyíltak virágok,
de jött Júdás,
s vele kufárok!

Más lett a föld.
Más lett az ember.
Hazug a szó
és a pénzrendszer.

Uram, a föld,
az ember tiéd,
a szeretet,
az érzés miénk:

Hagyd meg nekünk,
büszke életünk!
Hagyd meg Isten,
szerető szívünk!

Nyíljon újra
a réten virág,
legyen újra
oly szép a világ!

Uram! Élünk!
Élünk és érzünk
épp úgy, mint más!
Élünk és érzünk.

2011. 09. 26.