Gazduram - október

Tanév kezdés....Nálunk verskezdés, csend-tanulás, szó-felelés,
lélek-vizsga....
Gazduram
Tanulj meg úgy járni a havon, hogy nem hagysz nyomot...
/török közmondás arra, hogy készülj fel a szerelemre …/
 
a katona hazatér, s harctéri tudása  mit sem ér
a sebei nem büszkeségei többé,
nem csak múlttá válik ami volt, sokkal inkább köddé...
mondatokból szavak lesznek, a szavakból néhány betű
mikor fáj a csönd, és félelmet kelt a nesz,
megvárni azt, hogy a pulóverből újra gombolyag lesz,
ez nem egyszerű...
 
meccsek, játszmák váltják a közönybe fulladt tegnapot,
a magány önmagán végzett kísérletei nyomán,
ragasztott szárnyak csapták be a tudatom az utamon,
kérge mérge azzal szívódott valamelyest,  hogy utazom,
most összefogott a lelkem, a szívem, a testem
az ígéret az, hogy megérkeztem… a vágy már is körbe fonja,
boldogság a szivacs szomja…



Jóna Dávid (2011.08.28)
 
Gazduram


A tenger nem más, mint
egy nagy kék- lélek,
kapaszkodna a partba,
de visszacsúszva egyre mélyebb,


aztán egy fa asszony-lábát,
könnyezve mégis eléri,
de húzza vissza a meder,
ahogy a csönd anyja méhéhez méri,


csak a felhők követik,hullanak rá,
mint a gondolatok,
pedig hajóknak mutogat,
amik iránytűszemük nélkül vakok,


de talán megértik az igazi nők Gazduram,
hogy  idegsejtjeik: gyökerek,
s tudatuk azáltal nő,
ha felszívják, őket tápláló lelkedet


Szentjánosi Csaba (2011.08.28)
 
Gazduram
 
víz fodrok fonódtak derekadra,
hajadban csöppök tükrei játszottak
fogtál újra és újra hadra,
a víz fölött két egymást néző arc látszott csak…
 
lüktetésünkben egymás felé
tartott ezer láthatatlan fonál,
csókban forrt a vér, s eggyé vált a nyál,
az ölelésben a test önmagát fedte fel
néha lelassul, majd újra vadul,
szerelmének megtartó tüzében, többet akarva, nyugtalanul:
a vágyott imádott katlan,
egyszerűségében is felfoghatatlan.
 
én nem is tudom, valójában ezt az egészet hova méred,
ha jól is mérsz, mérleged bizonyára téved
ha a múltból keres összevetni valót;
ami szándék volt, mára elkötelezettség,
a kikötőből már alig látni a hajót…
 
az éjszaka, majd a reggel is döntött,
hittel a holnapban, egymásban, a mindenkori mában,
(döbbenet a jelen panoptikumában)
hogy szívünk menekülés helyett, valódi esélyt kap,
Te lettél nekem a Hold, Te lettél nekem a Nap…
 
azt akarom, hogy a Hozzád tartozásom (a szent feloldozásom)
a világ is lássa,
a haldoklástól türelmes szív öngyógyítása
fényt talált,
és legyőzte a szeret nélküliséget, vagyis a lélek-halált.



Jóna Dávid (2011.09.04)
 
Gazduram
 
A felhő olyan, mint az infúzió,
csöpögnek belőle a cseppek,
ilyen, betűatomokból
mondatsejtté váló versed.
 
Kisfiút látok,aki utánozza Istent,
teremt időből új végtelent,
sodrásból új patakot,
kapkodva fogja a lány kezét,
mint a lazacot,
 
a lány virágokat szed, a pillanat
színes arcait,
a fiú szíve szerelemmé robban
a fénysugár sínein,
mint a dinamit
 
aztán eltelt 30-év, a gondolat
ráolvad agyunkra, körmünket
feszegeti az írás,
ami olyan tiszta volt, benőtte a gaz,
marad.... a fűnyírás,
 
de halántékunk élénk, szemünk biztosítékát
kiveri, jelzik a könnyek,
Nagymamám főztjének illatát érzem,
ahogy az ég ablakán át visszajönnek.
 
Nézem Gazduram, hogy szíved „menekülés
helyett, valódi esélyt kap”,
kívánom amerre jársz, mintát hagyjál,
mint a faragott talp.
 
Szentjánosi Csaba (2011.09.05)
 
Gazduram


Nagyítod színes mozaikjain
Úsznak, nyúlnak, fénylenek
A percek, arcok, helyek.
Vizsgálódsz, mint egy tudós,
Meg sasmadárként repülsz
Méltósággal, s a múló
Időt, mint a bölcs öregek,
Egy-két szóba préseled,
Aztán karosszékbe ülsz,
Örülve a szavakba csomagolt csendnek. (Sóskuti Zoltán)
 
Meghaltam Hajdúszoboszlón, galambként,
vízként, nádként éltem tovább,
agyam földszintjére zuhantam, hiába
emelte álmomat az emeletes ágy.
 
Körbe ültük a csendet, szavaink-cölöpjeivel
énünket vertük a földbe,
Isten? Isten? Isten? Szeretetének lökéshulláma
életemet Testvéreméhez lökte.
 
Nincs madárszemem, hogy lássam a vízcseppet
a folyóban,gondolataimmal csak Isten világát
tatarozom,
szél kezemmel tartom a kanalat, a villát
üres tányéromon.
 
Kis kalapácsütések a szívverések, talán
menekülőn kopogtak át az éj falán,
delfinként őrizte órámat az idő....
ha percörvénybe rántott volna a fuldokló magány.
 
Egyszerre nem látjuk az eget, a földet,
a füvet, a halakat,
részletekben veszünk csak levegőt:
ahogy a vonat sóhajaként itt marad.
 
Pár ember elindult Budapestről,Debrecenről,
hogy közösen Isten jelenlétébe érjen,
az Istentiszteleten az alázat faragta
hajlíthatóvá, kővé vált térdem.
 
(Szentjánosi Csaba 2011.09.09)

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf