Gaál Áron: Tüzek tövén
A jásztelki határban még most is állnak
A fejedelem fái, s Rákóczira várnak,
Mint elfelejtett szóra, a tárogatóra,
Máriás zászlókra, mert micsoda sereg
– Mezítláb parasztok, dolmányos nemesek,
Károlyi gróf és deákként Mikes Kelemen –
Sereglett erre s még hitte, hogy erény
A szabadságszeretet és a remény
Egy igazabb korban és persze a hit.
Itt fája áll az úrnak, Berényben keresztje,
Mert útja arra vitt – „Íme az Ember!”
Szólt Pilátus, aki látott már szenvedést
Éppen eleget és hűség helyett, árulást,
Krisztus megtört szemében Dózsát,
Batthyányt,
Lángokban Pest-Budát,
Malétert és taxikat a hidak tetején,
De még a halálon innen zihált az éj,
Bort, cipót, mámort a lányok fűszeres ölén
Ígért s remélt tüzek tövén utolsó táncot
Tizenhárom vén fa,
Még csak nem is a „tenger
Mormolása”, a csöndjük nem ereszt el,
Lepke-ábránd, hogy árva Rákóczi Ferencet
Még mindig visszavárják.