Bába József: Utóhang

’56 zászlaját
Emeld a magasba
Magyar ifjúság! –!

Ó, lelkem ifjúsága! Hová lettél
szép hazám magyar ifjúsága?
Hol bujdokolsz? Hazán hogy átléphess,
országhatárnál sorban miért állsz…!?
Hová alacsonyodtál,
munka nélkül hogy idáig jutottál?
Gondoltál-e arra már,
hogy hazád sorsát
tettekkel jobbra fordíthatnád,
s lenne munkahelyed,
s munkád is talán.

Mert a Nyugatnak sem kell
már a sok magyar.
Azok helyett, kiket akkor,
’56 után tárt karokkal várt.
Ma ott van már a sok kínai
s velük az olcsó bazár.
(S így sok üzlet is bezár.)
Így a Nyugat már csak
néhány válogatott hazánk fiát vár.
Sorsod néked ez! – Itt és ez a Hazád!!

Felednéd talán a hősöket?
Kiket feledni nem, sosem lehet:
Tóth Ilonkát, Pongrátz Gergelyt,
Rácz Sándort, Maléter Pált,
Mansfeld Péter és Wittner Máriát.
S a többit, a sok névtelent,
az örökké ifjú hősöket,
a 11 és 13 éves, …, …, lenszőke
vagy barna hajú Jancsikat.

Akkor az élet volt egy lövés…
És némán süvített a halál…
Ekkor az élet még
rügypikkely alatt lakott,
a virág benne álmodott.
Még csak bimbó volt csupán.
S egy pillanat alatt e viharban
a szára hirtelen megszakadt.

Te csak emlékezzél!-- Ha még vagy?
Ha még magyar vagy!!!
Hazám ifjúsága!

Te meg lassan kidőlő oszlopom,
fáradt 50--60 éves korosztályom,
fogd meg jó szorosan a kezét,
el ne engedd, jó szóval bátorítsd,
bölcs tanáccsal lásd is el, mert kell!
És egyengesd szépen lépteit!
S erősítsd gerincét, mit még kell,
s amíg lehet!
Neveld türelmesen,
egyenessé jellemét!

Te szép magyar ifjúság!
Lépj a hősök lába nyomán,…
úgy Te naggyá lehetsz!
Nemzeted is így naggyá teszed,
ha 56 lyukas zászlaját
s vele a lángot és lobogást
a hősöktől átveszed.
Ha a Szent Koronát e zászlóra ráteszed,
S e fényes zászlón a Szent Koronát
a szívedben is fel, s magasra
az ég felé, a Tejútra emeled.

Így a Kárpát-medencét, s benne a Hazát
s véle itt a magyart és más népeket
a régi fénnyel Jézus anyja, Mária öleli át.
Szeméből újra égi fény ragyog.
Az Isten is mosolyogva néz
e földre ránk, s hű szeméből
igaz gyöngyként
örömkönnyek hullanak, látva,
hogy már tettekre kész vagy, mert
Te vagy az utolsó --
s a megmaradt Remény:
Szép Magyar Ifjúság!