Palágyi Lajos: Az aradi vértanúk

Óda a vértanúk szobrának leleplezésére.


 


Szabadságharczunk letűnt napvilága !
Te vakító nap e század delén,
Nem pazaroltad sugarad hiába,
Bár vak sötétbe halt az égi fény ;
Eszméiden nem gyozött az enyészet,
Örökbe hagytad halhatatlan részed’,
Fényeddel fényt hint késo századokra
A tizenhárom vértanú alakja.


Ki a homályból te ragadtad oket,
Dicssugárt rájuk dicsfényed vetett,
Az eszmény nélkül tespedo eroknek
Te adtad a rajongó ihletet.
S midon napod már a nagy éjbe dolt rég,
Világosságod bennünk tündökölt még ;
S haláluk is azért volt, hogy mi abban
Azt lássuk, a mi benned halhatatlan.


Haláluk ! Fagyos rémülettol dermedt
Egy ország lelke, látva ily halált ;
Bár milljó sebbol vérezett a nemzet,
Milljó tekintet a bitókra szállt ;
Lesujtva, némán és kovémeredten,
Vad iszonyattal csüngtünk ama tetten,
S a bosz sikoltás, mely keblünkbol tört ki,
Ajkunkra fagyva, nem tudott kitörni.


S mártír-haláluk végig kelle néznünk ;
S hogy mit jelent ez, látnunk kelle jól :
Az o haláluk, a mi csúfos végünk,
A végítélet egy nemzetre szól ;
Jöhet új tavasz, új kor fakadása,
E népnek nem lesz már föltámadása,
A vértanúkkal ott pihen egy sírba,
Népek sorából kitörülve, — irtva.


Majd az iszonyt zokogó gyász követte,
És sírva-sírt hantjuknál a haza ;
Majd egész nemzet lobbant gyűlöletre,
Szívében tombolt bosszú vihara ;
A bosszúállás rettento igéje
Egy nemzedéknek volt gyönyöre, kéje,
Fojtott harag a szívek mélyin lázadt,
Tűréstol égett arczokon gyalázat.


Enyhet nyújt a legégobb fájdalomnak,
Vigaszt reménytelennek az ido ;
A vad keserv, a szenvedély elhamvadt,
Sírjukhoz már zarándokol hívo,
S nem a halálnak borzalmára gondol :
Lelkesedést merít a sírhalomból,
Fölidéz múltat, régi nagy idoket,
S úgy érzi lelke, hogy nem haltak ok meg.


Nem haltak ok meg! Ha az eszme él még,
Melyért ok éltek s éltük áldozák.
Nem haltak ok meg! Hogyha lelkük fényét
Tisztán, tündöklon örökül hagyák.
Nem haltak ok meg ! Csak ha már nem lüktet
Szívünkben heve az o hos szívüknek,
Ha ama nagy czél csak bolygó kísértet,
Akkor meghaltak s oh hiába éltek !


Mert mint a költo lénye él a dalban,
Midon a test már régen hamu, por ;
Mint mesterműben lángol halhatatlan
Ihlett művészed lelke : régi kor :
Úgy szabadsághos halhatatlansága,
Ha utódokban ég tovább a lángja,
Tett mestere, szent küzdelem mártírja
Halhatlanságát más szívekbe írja.


Klió hiába jegyzi fel a tettet,
Ha meg nem orzi élo köztudat,
De a mi ott él, mélyén a szíveknek,
Nem semmisült meg, mert mindegyre hat.
Oh áldott harcznak áldott vértanúi,
Századok fognak toletek tanulni.
S dicsot, nagyot ha tesznek egykor mások,
Az is, dicsok, a ti nagy alkotástok !


Férfiak, kikben nincs önzés, önérdek,
A kikben ember-méltóság lobog,
Kik fölemelnek porba süllyedt népet,
Hazát hódítnak s szent ember-jogot,
Kik mindent, mindent a világnak adnak,
Kincset, gyönyört maguktól megtagadnak
S vállalnak büszkén vértanú-keresztet,
Az o példájuk követoi lesznek.


És lesznek, mert a történet nem áll meg,
Idonek méhe meddo nem lehet ;
És lesznek, mert kitör, a mit homály fed,
Mit nemesek, jók szíve rejteget.
És lesznek, míg hí az a czél, a végso,
Elaggott fajra ifja nemzedék jo,
Viharral, vészszel bátran megdaczolhat
S mi még ma ábránd, azt kivívja holnap.


S ok élni fognak, élni mindörökkön,
Szent lesz, örökké szent a sírgödör,
A míg az eszmény ki nem hal e földön,
Míg a magyar szellem magasba tör ;
Az igét, melyért éltet áldozának,
Szívébe írták az egész hazának ;
Utódtól fogja hű utód tanulni,
Hogyan kell élni s hogyan kell meghalni !


/1890./

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf