Döbrentei Kornél: Az üres sírnál
a Messiás-zugoly,
az üres sír láthatatlanul teli,
a testetleneket bősz angyal ütlegeli
érzékeny ingben, kelméje színe, mint a hó,
mennyi szennyes árny, kizsarolt üdvre mohó;
kit az angyal megver,
hát Íme Az Ember,
a bizonyság szakállmód nől át a halálon:
ama szikla elgördül és lassan alá nyom.