Garay János: Lehel kürtje

Hős Lehelnek szózatos kürtjéről
Hír maradt a régi szép időből,
És ha híre volt a kürt szavának,
Nem kisebb volt súlya hős karának.


Mint levente még a hét vezérrel
Ázsiából ifjan költözék el,
Kürtje volt a nemzet nagy zsoltára,
Valahányszor kelt véres csatára.


Kürtje volt a győzedelmi ének
Diadalban Árpád nemzetének,
Kürtje nyögdelt szomorú torában,
Valahányszor gyásza volt csatában.


Most az ifjú hosszú szép hajának
Hollójával hattyúk párulának,
S kürtje már csak régiség diszéül
Függ szalagján hős csipejérül.


Hős Lehelnek untig volt csatája,
S gyászt, csak egy volt, mely hozott reája.
Német Augsburg éré megbukását,
Ottó császár verte rája láncát.


Szálig elhullt, mint midőn kaszálván
Nem marad meg a fű árva szálán,
Szálig elhullt húszezer vitéze,
Húszezer más hullt a Lech vizébe.


Őt lováról harcának közötte
Durva német dárdával ütötte,
Négyen álltak össze, folyván vére,
A vitéznek megkötözésére.


S elvivék a császár udvarába,
Mint rablónak kötve keze-lába;
Ottó császár fényes udvarában
Diadalnak vannak mámorában.


Mint a puszták szörnyű hiénája
A halottat sírból is kivájja,
Körbe Ottó gyűjt élőt, halottat,
És fölöttük véritéletet tart.


S mint a gyermek gyönyörét találja,
Ha fejenként a mákot kaszálja,
Úgy találja kedvét Ottó benne,
Ha magyar fej még kétannyi lenne.


S már a szörnyü mészárlás fogytán van,
Amidőn új ötlet kél agyában.
Hét magyar van élve még, szegények,
Mind heten szép ifjú legények.


Mind a hétnek megbocsát a császár;
Egy helyett de rájuk két halál vár.
Megcsonkítva orr- s fülek hiával
Rakva lesznek gúny gyalázatával.


És hajón elküldi a Rajnára,
Küldi onnan őket a Dunára;
Megizenvén gőggel a magyarnak,
Hogy ha jőnek, ily sorsot aratnak.


Hős Lehelnek vére rég habot hány,
Meg-megrázza láncát hősi karján.
Élni nem tud szörnyű szégyenében
S halni nem bír kínja tengerében.


"Mért e késés? – szól fájó haraggal –
Mért nem öltök százszoros halállal?
Életemmel nem csereberéltek,
Hogyha érttem váltságot reméltek?"


"Meglakolsz még te is! – mond a császár –
Rád, vezérül, fényesebb halál vár;
De előbb, mint a vérpadra mennél,
Szivességet mivelünk tehetnél.


Hős kürtödről, mely függ oldaladnál,
S nagy hirével félvilágra szolgál,
Úgy beszélik, eddig csak víg ének
Harsogott le Árpád nemzetének.


Kandi volnék hallanom, miként szól
A szomorú ének ajkaidról,
Fújj halotti nótát társaidnak,
S rá, ha tetszik, búcsuzót magadnak."


Mond a császár sértő gúnykacajjal,
Tréfát űzve védtelen fogollyal.
„Megteszem!" – mond hős Lehel dühében,
Mert nagy ötlet lobban fel fejében.


És azonnal oldatik bilincse,
Jobb karjában lehet újra kincse,
Ifjusága szózatos barátja,
Most utolsó tette végistápja.


És kilépvén a császár elébe,
Ahelyett, hogy kezdne gyász-zenébe,
Hősi kürtjét két kezébe kapja
S le a császár rőt fejére csapja.


„Menj előre – mond – a más világra!
Tégy magadnak szert, ha kell, szolgára!
És ha szolga kell a szellemeknek,
Ottan is te szolgálsz hős Lehelnek."


Szólt, s utolsó hangja volt szavának.
Kürtje és a hős elnémulának;
Kürtje Ottó homlokán hasadt szét,
A hőst Ottó népe vágta százrét.



   /1847/


szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf