Endrődi Sándor: Haj Rákóczi, haj Bercsényi

Sebeink csak nem szünnek meg
Fájni, égni,
Nem enyhülnek, megujulnak
Szenvedési,
De legsajgóbb az a régi –
Haj, Rákóczi, haj Bercsényi!

Alva járunk, némán nézünk,
Félig élünk…
Hova tünt el a mi régi
Dicsőségünk?
Nagy ügyünk, nagy vezéri?...
Haj, Rákóczi, haj Bercsényi?

Márvány-tenger sötét habja,
Vad haragja –
Az egeket tüzes zajjal
Ostromolja:
Meddig kell még rabúl élni?
Haj, Rákóczi, haj Bercsényi!

Ha te isten, te nagy isten
Meghallgatnád
A bujdosó Magyarország
Nagy siralmát,
S reményt adnál ujra néki…
Haj, Rákóczi, haj Bercsényi!

Ha még egyszer, ha még egyszer
Felvirradna
Szabadságunk lehanyatlott
Fényes napja –
S nem kellene csak remélni…
Haj, Rákóczi, haj Bercsényi!

                                                      /1896/