Fülöp Árpád: Március 15-én

Im, egybegyültünk újra, honfitársak,
E nagy napon együtt vagyunk megint!
Vezérle vágya hő imádkozásnak
S a hol most állunk, szentegyház a hely!
Kunyhó legyen vagy gazdag úr szalonja,
Avagy födetlen puszta tér legyen, -
Hol egykét buzgó honfi összegyül,
Hogy téged áldjon, szent magyar szabadság:
A hely legott templommá változik.


Megváltó szellemünk, magyar szabadság!
E nagy napon születtél újra nékünk
S azóta ez a nap igen nagy ünnep:
Minden magyar karácson-ünnepe.


Csekély latomban nincs elég erő
Hogy téged, legdicsőbb, megénekeljen!
Megénekelt már annyi lantosunk,
Nagy és kicsiny s ő is, a legnagyobb,
Ki jött mint üstökös s a harcmezőnek
Vértengerébe nyugodott le büszkén.
Az én dalom méhzümmögés csupán
A csalogányok bájoló karában.
Hogyan mernélek hát megénekelni?
Nem, - oltárodhoz én imám viszem csak
S imádkozni szabad kicsinynek is...
Leborulok hát szent bölcsőd előtt
Magyar szabadság, kit e nagy napon
Azért küldött le Isten, hogy megváltsad
S magyarrá alkosd ismét a magyart.


Egykor nagyok valánk. A hatalomnak
S önállóságnak boldog édenében
Dicsőnek láttak hosszu századok.
De a gonosz megejtett, bünbe estünk
S kiüzeténk kérlelhetetlenül
A hatalom s önállás édenéből.
Mohács, te véres, rettentő küszöb,
Rémségesebb vagy annál, melyen egykor
Lángoló pallosával kergeté ki
Első szülénket a haragvó angyal.
Mögötted az elvesztett ős szabadság,
Előtted a háromszáz éves rabság
Tele oly sok szégyennel, szenvedéssel!
S szabadság nélkül, oh, mit ér az élet?
Virágtalan, avar kóró csupán,
Mely ott szégyenkezik a mesgye nyergén
S gunyt űz vele a zsarnok téli szél...


Ha van igazság, mint történhetett,
Hogy vérrel szerzett birtokán e népnek
A rabság jármát kellett nyögnie?
S ha rabjaink közül egy-egy merészebb
Megláncozott kezét magasra tartá,
Hogy a bitorlónak fejére sujtson:
Jutalma nyaktiló volt s hontalanság.
Ha van igazság, hogy történhetett?
Hiszen a zsarnok nem vett részt velünk
A honszerzés nehéz, dicső müvében.
S hogy türheted e megaláztatásunk
Igazság legfőbb őre, Alkotó?
Nem, káromlásra ajkam nem nyitom föl!
Bününk vala, bünhődnünk kelle érte,
S a népek alkotója oly kegyes volt,
Háromszáz évi szenvedés között
Nem engedé, hogy meggyilkoljanak.
Prófétáit elküldé rendre hozzánk,
Küldé Zrinyit, Bethlent és Bocskait
S Rákóczit, akik váltig biztatának,
Váltig kiálták: Félre csüggedés,
A megváltásnak el kell jönnie!


És im, a megváltás megérkezett!...
Eljöttél végre, óh magyar szabadság,
E nagy napon születtél újra nékünk,
S kiket megváltál, áldjuk szent neved!


Im, egybegyültünk ismét, honfitársak,
E nagy napon együtt vagyunk megint;
Vezérle vágya hő imádkozásnak
S a hol most állunk, szentegyház a hely.
De ne feledjünk egyet, társaim,
A megváltó szabadság azt kivánja,
Hogy mi, szülöttei ez egy hazának,
Becsüljük egymást és szeressük is.
Oh, annyikép imádjuk istenünket
S ez régi átoksuly szegény hazánkon,
Ez átkot áldássá teremtjük akkor,
Ha a magyar haza oltárain
Kivétel nélkül egyként áldozunk.
És annyiféle nyelv emlőin élünk!
Még régibb átok ez szegény hazánkon.
Ez átok is áldásra fordul akkor,
Ha honszerelmünk egy s leganyaibb
Nyelvét beszéli s érti minden ember.
Becsüljük hát s egymást szeressük is,
A megváltó szabadság ezt kivánja,
S ha teljesitjük: üdvözül a hon!

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf