Végvári (Reményik Sándor): Szól a censor...

Szól a cenzor: Vétó; megtiltom ezt.
E hasáb üres marad és fehér! –
   S az üres lapon gyúlnak lángbetűk,
   Betűk: mint a tűz, betűk: mint a vér.

Szól a cenzor: Vétó; hatalmam nagy;
A semmiségbe vetlek vissza én! –
   S a fehér lapról láthatatlan sorokban
   Feltámad az elítélt költemény.

Szól a cenzor: Álom, megfojtalak,
Hogy lásd a napfényt: én megtiltom Néked!
   S szól az Ige: én öröktől vagyok
   S nem érintenek halálok, születések!

Szól a cenzor: Ez férfimunka volt,
Ma nem olvasta senki e lapot! –
   S szól a fehér lap: tévedsz, jó uram,
   Látatlanul mindenki olvasott!

 /1919. december 20./