Kiss Menyhért: Káromkodás

Ha éreznétek a keserűséget,
amely itt bennem forr vad, esztelen
és mint lobogó láng perzsel, éget,
hogy üszkös tőle fájó életem;

akkor tán dalom megértenétek
s tudnátok miért könnyes a szemem
s e versekbe tört vádló igéket:
elfojtott hangon mért énekelem.

Mert sokat elbír a lélek gőgje
és lepattogzik róla a mocsok,
mit a sors hány rá vakon s oktalan,

de egyszer csak kirobban belőle
az elnyomott düh, mely a mélyben fortyog;
bús káromlásként trágárul, vadan.