Berda József: Egy házború uszítóhoz
„Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről, mind embert, mind barmokat, csúszó-mászó állatokat, mert bánom, hogy azokat teremtettem.”
(Genezis 6, 7)
Tigrispofájú Ördög,
ellened döng a lázadó szó: gonosz és
roncs-szíved ellen, melyet
megettek már a férgek, hogy még tágabb
legyen a szád hullákat zabálni tébolyodban!
Magas méltóság vagy te valóban; előkelő
személy, tébolyod összes rendjeleivel hősi
melleden e gyáva korban, mely önmagát alázva meg,
sorsának bársonytrónusára ütetett téged
a bolondok kényszerzubbonya helyett…
Bitangba-halt fiaink húsát edd, véreb;
megalvadt vérük szolgáljon italul még ott
a másvilágon is. – Percnyi nyugalmad se
legyen, s ha mosolyogni mersz: megőrült anyák
átkozó öklei rémítsenek rád édesanyád
simogató keze helyett, ki ölje meg ennen életét
szégyenében, hogy oly szörnyeteg korcsot szült
a világra, mint amilyen te vagy!