Mészáros Sándor: Szöveg egy Chopin-adagio alá
Selymes szalon. Künn forró nyári szél,
Ma égnek a mezők, ma úr a Dél.
Az ébenfa ájult, izzik a húr,
Így bont rajta vihart a végzet-ujj.
Ez az óra, mikor a vén óra áll,
Felsír a mélyén a csend. A gitár.
Hófehér vitrázs, min áttűz a nap,
Rajt öt meleg lánytest, öt üde akt.
S a szoba mélye, mély tűzben áll,
Aranyló tűzben a kert és táj.
És a komoly homlok, mint messzi domb,
És a halk sötét haj, mint esti lomb.
Ébenfazongora, min sírni kell,
Egy elhervadt álmot temetni el,
Egy hasztalan álmot temetni el.