Tollas Tibor: Ima az égigérő fához
Gyöngyösi Gyöngyinek és Gulyás Gézának
Te sátoros eget tartó, föld köldökéből nőtt Égigérő fa,
Isten cserénye udvarából emelkedő Égi Lókaró,
hét forrás torkolatánál, élet vizéből szökő Világ-fa,
hétágú szent nyírfa, fúvó lelkek terebélyes hazája,
világ közepéből fakadt törzsed hét ég rétegén tört át,
hét termő ágadról fehérhajú, tömlőmellű lányok,
édes, gyógyító gyümölcseiket nyújtják.
Te égmagos Sasfa, óriás gyökereid az alvilágig érnek.
Zöldlombú koronádon az ősök visszatért lelkei
madárlakban énekelnek. Pikkelyes kérged alatt hallani
Földanyánk széles gyűrűket hullámzó szíve verését.
Te édességes szép Bódoganya,
erdők-mezők gyönyörűséges,
mindig fiatal, fészkethordó asszonya,
lombzenéddel, virágaiddal, gyümölcseiddel
tündérkertté varázsolod nekünk a pusztaságot.
Termékenyöblű Életfa, szülőasszonyok pártfogója,
sebesülteknek, betegeknek gyógyítója,
fájdalmak csillapítója,
kövér vadaknak felhajtója,
szomjazóknak forrást fakasztója,
tüzes villámoknak, rossz szellemeknek,
ördögöknek elűzője,
bűnösöknek büntetője, ártatlanoknak oltalmazója,
bujdosóknak elrejtője, menekülőknek ösvényt mutatója,
növekvő népednek védelmezője, – a halál órájában fogadj be
árnyékos sátradba s vezess vissza vigyázó őseinkhez.