Pósa Lajos: Fali óra


Vándoroltam, messze jártam
A zsibongó nagyvilágban,
Hol annyi vágy, annyi remény összedül…
Szegény öreg édesanyám,
Életének alkonyatán
Kunyhójában árván maradt, egyedül!

Bús magányban, elhagyatva
Tar volt minden gondolatja,
Mint az őszi pusztuláskor a mező…
Nem bólintott virág rája,
Csak a kóró száraz ága
S fejfáival csak a dombi temető.

Sóhajtás volt fekte-kelte,
Feketébe járt a lelke,
Mint halottat, mindig engem gyászola…
Nem volt, aki pártját fogja,
Csak a kicsi görbe botja:
Alkonyának ez volt minden gyámola.

Mikor az éj sötét szárnya
Ráborult a fehér házra:
Még árvább lett, legárvább az ég alatt!
Ha az a kis fali óra
Ágya fölött nem lett vóna:
Süket csöndben tán szíve is megszakad!

Hogy hallgatta, hogy figyelte!
Amit gondolt, azt ketyegte:
„Múlik, múlik, sebesen száll az idő…
Hull a csillag… Hull a rózsa…
Hull a szív is a koporsóba…
Köröskörül a föld egy nagy szemfedő…”

Óra, óra, mit ketyegsz már!
Az a bús szív nem figyel már!
Sír ölében alszik a domboldalon,
Csak temesd az időt, rózsát!
Csak ketyegd a mulandóság
Örök dalát… most már majd én hallgatom!

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf