Fülöp Kálmán: A Kálvárián

Tűzbóbitáit röpteti a szőke telehold,


hajamra dermednek novemberi fények,


csillaghullásban vérpiros bogyók...



Estére talán haza érek.



Bódító melegedből nekem is jut


lélekhajók zöld vized ívében sugárzón-


csillagszirmokra fektetsz,álomba ringatsz,


s míg édesíti ajkamat az álom,



Fölém tartod a korhadó keresztet,


meglátom rajta Őt,a szenvedőt,


hajnalom gyöngyét,ébredésem kútját



-ébredő csillagok fénye reszket,


glóriába vonja a mindig- fájó testet,


s beragyogja a Kálvária útját...

szozattv


szozat a tiszta hang ajovovarosa hunyadikonf jankocsm Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf