Simon István: Téli ablaknál

Oda Buda – nem láthatom,
nem látok a tetőkre.
Pára ragadt az ablakon,
s jégvirág lett belőle.
 
Kertésze sincs, mégis kikelt
a szirmok tarka bokra,
mint nemrégen a nyári kert
földjére és sírokra.
 
Az égő nap s a téli fagy
a szépért így csatázik,
de letarolja egyik azt,
amit nevel a másik.
 
Ez is az élet összege,
s kínzó, mint minden rejtély.
Jól van, világ, csak küzdj vele,
hogy mindig új lehessél.