Juhász Gyula: A szeri pusztán

Be szörnyű csönd ül e vén táj felett:
Halálos csönded, elhagyott Kelet.


A sátorok elmúltak és a rom
Oly néma, mint kővé vált fájdalom.


A felleg, amely ballag az egen,
Ezer év gyászát hordja vemhesen.


A varjú, mely rebbenve száll tova,
Tán érzi, minek áll ma itt tora?


a nap vezéri sátora, az ég
Aranybíborral, régi volna még


S a csillagok, az örök őrszemek
Az ősi vigyázással fénylenek.


S a szél a régi dalt dúdolja csak
S a jegenyék a vártán állanak,


De jaj, hol van ma ama hét vezér,
Hol egy is, egy csak, aki nem beszél,


De vérét a serlegbe önti és
A néppel együtt győzni, veszni kész.


És hol a nép, amelytől fél Nyugat?
A szeri pusztán kósza eb ugat.


Bagoly huhog a bús rom rejtekén,
Ó szeri eskü: hadd idézlek én!




/1924/


szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf