Lelkemben a magyar fa
lombjai esnek, hullanak:
lombosan, virágosan,
így kell, hogy elpusztuljak.

Hejh-hajh, Szilvániából,
erdők helyéről jöttem:
lomboztam ima helyett
s keveset könyörögtem.

Ontottam a virágot,
virultam jóban-rosszban:
mások gyümölcsösödtek,
én mindig virágoztam.

Öreg vagyok s pogányul
imát még most se mondok:
hulljatok csak halálig
magyar virágok s lombok.