Nagy Zoltán Mihály: Sors, megírva
Szobányi bűzlő füstóceán.
Mélyén fuldokló ős-pikkelyes:
tátogsz kimeredt szemmel.
Fölfelé űz az ösztön,
lefelé a tapasztalás:
ott fönn
színehagyott zászlók,
húsodra-éhes vadak.
Maradsz. Lebegsz. Fogy
az oxigén. Ama Sötét
suhanva közelít.
Föl. Fölívelni ezüstösen
életed delén életért!
Nem. Már nincsen erő.
Csönd. Kövér csalikkal
életed-lebukó horgok.
Utolsó mozdulat:
az egyikre undorral
ráharapsz.
/1981. december/