Füzesi Magda: Fehér egek

Hajlong a Hold, a szél vacog,
hóban kúsznak karcsú fagyok.
Fény ökleli fel a sötétet,
kezed bőrömön bélyeget éget.

Ha egymaga fázik az ember,
betakarózik szerelemmel.
Menekülünk fehér egekbe,
fénybe fogózva, dideregve.

Égi mezőkön vágtatok,
eltakarnak a csillagok.
Szerelemben szikrázó társam
ragyog a szíved glóriásan.

  /1976/