Füzesi Magda: Fehér egek
Hajlong a Hold, a szél vacog,
hóban kúsznak karcsú fagyok.
Fény ökleli fel a sötétet,
kezed bőrömön bélyeget éget.
Ha egymaga fázik az ember,
betakarózik szerelemmel.
Menekülünk fehér egekbe,
fénybe fogózva, dideregve.
Égi mezőkön vágtatok,
eltakarnak a csillagok.
Szerelemben szikrázó társam
ragyog a szíved glóriásan.
/1976/