Szécsi Margit: Cigány-pihenő
Most már jönnek a sátoros évek,
tűzhely, hódolat ünnepi télnek.
Az igazság sátora rajtam --
mély a menny, számos csillaga harsan,
ide küldi örök riadóját,
ide hullnak a télbeli rózsák.
Égő csipkebokrában a vérnek
magas énekét fújja a lélek:
Csak a száműzött csók magasának
jegyzett el még ő is: a bánat.