Pethő László Árpád: Hangorgiában
– XXXIV. fúga –
Mintha kardok: sora-
koznak orgonasípok
felülről puska s ágyúcső
és lőnek – lőnek: Bach fúgát
árnyékból a fényre –
s állsz a szürkeségben
válogatva fény és fény
között – a fekete s fekete
hátterét tapogatva –
míg a fehér s fekete bil-
lentyűk az égbe szállnak
rozsdamarta nyár-időben
fény zavarta feketében –
felkapod a leejtett zászlót
hason csúszva vége ám
vége az isteni zenének
foszlányokban lélek s béke
földalatti kazamaták szen-
télyébe ülve és fent a fénybe
öltözött égbe mintha kardok
mintha puskacsövek védnék
előled takarnák Isten bárányát
és ésszel alig – csak szíved
kalapálja: itt a vége –
itt a béke s hangorgiába
szakadva felrémlik az alkotó
az alkotás fényessége…