Puszta Sándor: Háromkirályok

Mt. 2. 10

jöttek hol lovon hol térden hol gyalog a Három
miféle s hány-év-előtti századokból
porosan kopottan elcsigázva
szalonna semmi bor alig az iszákban
s már csak csöppnyi tömjén
egy csipet mirha ha akadt a tarisznyában
az se a föntjén csak a fenekén
   az arany elfogyott
de mert hitük volt ragyogott

így sem maradhattak sokáig a lebontott csűrben
mert űzte őket settengő had gyilok gyanú kopószimat
bár minden előre rendezetten lajstrom összeírás
százezeréves recept szerint szinte kínosan
kincstárilag kiszámítottan minden rendben volt
csak ezúttal is épp az a „mit számít?” másvilág
a fönt a túl az ég az angyal
mint minden előreiváskor a rókabőrre
maradt ki a számításból

   /1981/