Czigány György: Kiűzetés
Csecsemő-fehér tárgyakon
bolyong a Nap. Almára feszült
héjon, homlokán a rőt
gázokban fölkevert
járdaszél árnyak! S a levert
szárny, – fény lapocka éle.
Füstben füst derengő háta,
lassú lány, pára,
dől a partnak. Külön hever
a víztükör, s hideg
napon: kavics-meder
verítékében didereg
a hűség elszánva
gyönyörű félelemre –
Méhedben az angyal
hulla-teste.