Egyed Emese: Holdtölte

Bárki voltál mostanáig
szíved búval megtelik,
tükrödbe homály tekint,
sírsz, nevetsz és sírsz megint,

bárhol jártál, torpanj meg,
hadd találkozzam veled,
ne találd a helyed többé,
engem végy körül örökké,
bármi történjék, hamar
szél porommal elkavar,
kebelébe rejteget -
egy halált, egy életet -

/Könny apadjon, lánc szakadjon:
ébredj. Fordulj. Közeledj./