Rákos Sándor: Mater dolorosa

Anya-torzó.
Meg-megvonagló váll, bontott haj, lehajló nyak.
A fej súlyos gyümölcse a keblek mély völgyébe zuhant.
Extátikusan bezárva a szem.
Egy világot lehet gyászolni így,
az elhibázott teremtést siratta
ekként az Akkád-beli anyaisten.
Se könny, se hang, se szó, se mozdulat
nem ér föl e megkövült anyasághoz!
Ferde sugár zárja le a szobát.
A kapu csattan. Most ment el örökre
az egyetlen, a réglátott fiú!