Csokonai Vitéz Mihály : A szerencse változó

Bár szemét rád a sors mosolyogva nyissa,
    Bár feléd fordúljon tarka golyóbissa,
Bár nyájas karokkal kívánjon ölelni,
    S páva módra fénylő szárnyára emelni,
Bár jőjjön kincsekkel talpig bétakarva,
    Nála hízelkedjen a bőségnek szarva:
Ne higyj néki, ne higyj; mert sokan megesnek,
    Mikor nála boldog életet keresnek.
Ne higyj; mert amidőn legjobban kecsegtet,
    Forrót alád éppen azalatt csepegtet.
Midőn legnyájasabb karokkal öleled,
    Akkor rakja tele fúlánkkal kebeled;
Azért repűl veled az ég tetejére,
    Hogy mélyebben vessen a pokol mélyére.
Ne higyj hát, barátom, ne higyj mondom, neki,
    Mert halálra csalnak szíreni éneki.


De azért ha bánt is, meg ne rezzenj tőle,
    Bátor szívvel vonjad fére magad tőle.
Ő asszony s szerencse: minden pontba fordúl,
    Nem sok, akár vígan legyen, akár mordúl.
Azért hát, barátom! bár szíved rettentse,
    Meg ne rezzenj tőle: ő asszony szerencse.
Ellene a virtus fog lenni kőbástya,
    Az ártatlanságnak béfed szent palástja.
Ez az a conductor, amelyre mennyköve
    Mindig haszontalan ropogással löve.
Ez ama Gibraltar, s ama citadelle,
    Melyre minden bombit hasztalan lövelle.

szozattv


szozat a tiszta hang PozsonyiCsata Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo