vitéz Somogyvári Gyula: Eljött az ősz

Megint eljött a bús legény: az ősz
(Kísérték hullott, sárga levelek.)
S ahogy elérte szőke Tisza táját,
ledobta elnyűtt, régi ködsubáját
s egy sóhajtással leheveredett…


Melléjük ültem s néztük csendesen
a drága, fáradt, magyar parlagot.
S valahol messze, a sápadt hegyeken,
kopottan, kínnal, nyögve, betegen,
unott nyarunk nyugatra ballagott.


S beszélt az ősz, hogy hosszú utat járt
s amikor jött a Hargita alatt:
ezer ki házat látott kiraboltan,
egy kis gyerek hevert az úton holtan,
s károgtak csúnya, hízott madarak…


Tokaj hegyén, hogy pihenni megállt
s a szöllőfürtre simult a keze:
Kassa felől minden, de minden lángolt,
valaki sírt; egy meggyalázott lány volt –
S az ősz – sietve futott délre le.


A Béga partján nem volt semmi nesz.
nem zúg az erdő, síri csönd van ott.
Tücsök se szól, a halk, lopódzó, esten,
csak valahol az útszáli kereszten –
a kínzott testű Krisztus zokogott…


Most idejött a bús legény az ősz
s ahogy beszéltünk ott, a parlagon;
szívembe vágott szava, mint a penge,
töviskorona szorult a fejembe
és sírtam árván, koldusan, vakon…



1922.


szozattv

 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf