Veress Miklós: Őszidő

Bíborlik már galagonya
meg kerti birs
leveleken eső-ragya –
ég tűztövis

patak csobog mint a Rinya
lustán sebes
ez már a hajnalkor alkonya:
láng és seb is

Talán sohasem ragyogott
a kikerics
s nem feküdtem fűben hanyatt –
ne szenderíts

ne álmodoztass kis tanyát
– a múlt hamis –
kőrisbogarat áfonyát:
csak melegíts

tüzed őszömön csillog át
mint tűztövis
homlokom három himlőcsillagát
ringasd te is