Tompa László: Hamvadó zsarátnok őszi tarlón

Ősszel várjunk-e tőlem eleget,
Ha nyáron át is csak senyvedezett?

Csak hamvadt lenn. De fénnyel, ég iránt,
Nem lobogott föl. Nem volt égi láng!

Ma fázós tarlón zord, fekete folt,
Melynek lenn-kúszó, kormos füstje fojt.

Az igazság ez: voltunk tűzrakók,
De rossz volt minden tűzre-rakhatónk.

Mert mi is volt? Hit, bizalom kevés –
Ám annál több átlátszó tettetés.

Ebből harag, harc, majd meg újra-más
Gyötrelmek… sok kis, mérgező marás.

Így örömünkben hiány volt elég –
S lett egész helyett: üszkös törmelék.

Egy sebfolt – árnyék – ma még itt henyél…
Holnap pernyeként fújja szét a tél!