Puszta Sándor: Csend az Ő neve
hallgass rám közelítő mennyboltom öregség
ideje már s illő hogy rólad is szóljak
szent az Úr s háromszor nagy zengik a Kerubok
szavától elolvadt a hegyek
s kiszárad a tenger
mégis Csend az Ő neve s Magasztos
hallgass meg számlálhatatlan fülű
tekints rám millió szemű
fogadj be végtelen ölű
öröklét
odaképzellek felelj ha nem így van a végtelen égszél
egy végtelen csillag tágas nikkel közepébe
a többit rádbízom
s hogy mi vagy még a többit bízd a szívemre
itt vagyok látod állok előtted aki tegnap
még nem voltam s holnap nem leszek
ez volt ragyogásom
sötétségem is egyben
ez volt mosolyom
ez volt a könnyem
tölts tölts tele s míg töltesz
ne nézz oda fejedet hajtsd le
még mindig
folyton koldulok könyörgök esdeklek kérek
mikor foglak már dicsérni
kuporgatok
mikor fogok tékozolni merni
féltem magam
mikor fogok életem odaadni
az öregség kupori látod
igen ez az öregség
lángol a menny az apokalypsis
hófehér szürke s húgyszínű sárga lova vágtat
vad irammal hogy földúlja a földem
mint égő pergamen kunkorul a távol
s közelít közeleg mohón fehéren
belezúgnak a szélbe a fák
s a sebhelyes ég is
valaki állt a kút előtt
mandula virágzott
aztán lehajtva fejét erre ment
ó vedd fel arany koszorúd arany abroncsod jegenyém
szent fám mit az ősz elé hajítottál
illik így állj királyi díszben előttem
ki rossz napokban éltem s ezer poklon át is
lásd hazaértem
1980