Vári Fábián László: Három árva

A népballada dallam nélkül mezőségi változata 1988-ból
            

Fogoly apánk már nem üzen,
Anyánk a halál asszonya,
Létünk csak emlék-lüktetés,
Szöghajunkon az ég hava.

Szánkra vadszedrek hamva száll,
Szomjunk eloltja patanyom.
– Túl az elperelt földeken
Látsz-e más hazát, Asszonyom?*

– E vérző ösvényen tovább.
– Mostohaanyaországba?
Emleje száraz, öle büdös,
A tekintete meg sárga!

– Kezében illatos cipó!
– Amely még kalász korában
Fejfáink között vert gyökeret
Néhai anyánk húsába!

– Egyetek, bestye kölykei,
Édesként mondja Anyátok!
– Jaj, a szemedben, Mostoha,
Ördög ül, eleven átok!

Mennykövet templomokra sújt,
S feketedik a homlokom,
Kifordult temetők ölén
Szélvész sípol a csontokon.

Porevő kígyóként tekeregj,
Merevedj sziszegő kővé!
Az oldozás joga nem enyém –
A békítő, örök időé.

  1988

* Az eredeti változatokban Szűz Mária igazítja útba az árvákat.