Tompa Mihály: Őszi tájnak...

Őszi tájnak hervadása!
Őszi napfény ragyogása!
Hervadásból, fényből támad
Lelkemben e kedves bánat.


Omlik a lomb, hallgat a dal;
Visszatérek gondolattal
A tavaszra… ah de annál
Betegebbnek tetszik a táj!


Ez a rét volt olyan ékes?
Ez a határ olyan népes?
Ez a halom, völgy és tájék…
Mintha a sírkertben járnék!


Lemegy a nap nemsokára…
Haldoklásnak szent országa!
Olyan édes forró vággyal
Ölel téged lelkem által!


Az elmúlás bája rajtad,
Lelkemen vesz mély hatalmat;
S bár meghalni kéne véled:
Mégis, mégis szeretnélek!


Néma a táj, arca sápadt,
Rá derengő napfény árad;
Ah, mi vonzó szép halál van
E mosolygó hervadásban!


Édes terhed, édes álom!
Szinte érzem szempillámon;
Hogy lehajtsam, szinte vonja
Fejem a fák hulló lombja.


A fák lombja csendesen hull!...
Nem küzdéstül, fájdalomtul;
Itt a végharc ösmeretlen:
Lehet-e meghalni szebben…?!

szozattv

 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf