Falu Tamás: Chopin

Billentyűt, mint ő, nem billentett
Előtte soha, senkisem,
A csontmezőnyön keze úgy járt,
Mint a fecske száll a vízen.
Erővé tette a sóhajtást,
És sóhajtássá az erőt,
Ujjai mint megrogyott térdek
Hajoltak meg a sors előtt.

Hallorcán tépte téli orkán
És ölelt tavaszt, kék derűt,
Volt visszasírás Lengyelhonba,
S szivárgott szívén lágy etűd.
Volt Páris, taps, köhögés, vérzés,
Mely megnyitotta ereit,
S mint egy akkord az ujja alatt,
Úgy halt meg Chopin Frederik.