Csuka Zoltán: Budvai álom

Sötét hegyóriások az égbolttal tusakodnak,
a kozmosz tengerével,
s lábuknál a tarajosan kavargó tenger velük küszködik,
ijesztő némaságban.
Lihegésük időnként mégis ritmikusan előtör,
szilaj hullámok korbácsolják a szirtet.
Keleten a kontinenssel birkózik a tenger,
nyugaton az égboltozattal,
s messze magasban
a tüzesen csillogó firmamentum a csillagokkal.
Szüntelen mozgás ez a világ körülöttünk.
Ránklehel este a tenger,
hidegen az ősmúlt, amelyből jöttünk,
milliárd születő és elmúló élőlényével a jelen,
s élesen izzó fagyával
a felfoghatatlan világegyetem végtelenje,
a rejtélyes arcú jövendő.
Budva évszázados várfalait
lassan belepi és kikezdi a zöld növényzet;
nem adja fel harcát az élet.
A csend és nyugalom harca ez, de alatta
láthatatlan vulkánok lávája fortyog
és soha nem látott gépi tömeghalál fenyeget.
Aztán a hegyek óriáskagylójából
hirtelen dörej robban az égre,
az egek oszlopai leomlanak,
villám villám sarkába lép
és a felhők fekete vattájából
záporpatak kataraktája zúdul.
S aki fél évszázad óta
makacsul építést hirdet,
téglát téglára rak és követ kőre,
most álmából riad, amelyben tisztán látta:
talajtalanul lebeg az irdatlan mélység örvénye fölött
s tégláit onnan húzza a falra;
sem mélység, sem magasság nem riasztja,
mert a téboly korszakában is a józan ész igazában hisz.
S az sem riasztja, hogy a kor komisz tudósait
acélsisakkal a fejükön
immár a végső Csőd kirobbantásán fáradoznak.
Zúg, csapkod, dübörög a tenger,
hullámok acélkerekei görögnek
és roncsolják, tépik szilajul a sziklapartot.
Micsoda kárbaveszett energia mindez,
mit építhetne ebből az emberi elme,
amely lassanként már a világtért ostromolja,
ehelyett azonban a tébolyult gorilla
a legcéltalanabb és legesztelenebb,
legembertelenebb háborúra
halmozza égig a genocidium atombombáit.
Már csak bennetek lehet reménykedni,
bátor és elkötelezett költők,
„légvár katonái”, akiket
oly tömegesen mészárolt a dolgozó néppel együtt
a szakállas Mars hadisten kése.
Gyertek elő hát tanúskodni mindannyian
bátor elődök:
Petőfi, Radnóti Miklós, Ivan Goran Kovačič,
Garcia Lorca és annyian mások,
s ti is, akiket öngyilkosságba kényszerített
az Ostobaság,
mindannyian,
az emberi lelkiismeret utolsó világítótornyai,
forgassátok buzgón körbe és körbe,
újból és újból a nagy veszélyt jelző sugarat.
Ti szálljatok szembe a Rémmel,
a ti kórustok zengje
a halál sugárhajtásos üvöltésével is szembeszállva:
– NEM!



 /1973/


szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf