Énekeljük együtt a Tavaszt
a hideg felfuvalkodott széllel,
mely dühösen borzolja hajam
s a rügyről fakadó barkákat tépi széjjel.

Felém integettek a fák,
az égen bárányfelhők úsznak.
A lángnyelvű izzó légben
vidám madarak a tavaszról dalolnak...

Fölöttem a végeláthatatlan mindenség,
alattam szántóvető traktoroktól
dübörög a föld.
Csobogó patakok
hólevet cipelve futkosnak,
partjaikon pompázva
vidáman elhever a zöld.

Kitárja kapuit a kikelet,
fényorgiát küld le rám.
Rohan a Tavasz előttem,
nyomában ott szalad a Nyár!