Sinka István: Hazátlan Sallai

Sárgagát táján élt,
hazátlan Sallai,
– róla akarok itt
szószerint vallani.


Nincs más, ki felőle
egy jó szót mondana,
s pusztai sírjába
hír nélkül omlana.


Dé-Nagy Erzsi mondott
néki csendes esküt,
s bortalan múlott el
lakodalmi estjük.


A dolgok egy évre
jöttek, ahogy szoktak:
kis Sallai sírt és
kis csirkék sipogtak.


Sallai is vállalt,
kapált és aratott,
s széles kaszálókra
szép boglyákat rakott.


Mikor a nyár ügye
néha kockán forgott:
nagy esők idején
bölcsőre mosolygott.


Második ősz végin
aztán olyat kaptak,
hogy rá tél és tavasz
mind összeszaladtak.


Dé-Nagy Erzsébetről
ítéltek odafent
s csirkét ültetni egy
másik csillagra ment.


Csöpp kis Sallainak
nagy lett a nagyböjtje,
belé is fektették
jó tarhosi földbe…


Tudok még arról is,
mivé lett Sallai,
– de ez már csak halk szó,
meg se kell hallani!


Sárgagát mentiben
– olyat még ki látott! –
hazátlan barátom
vándorbotot vágott.


Csend volt mint a sírban,
kéklettek az egek
s: Istenem, hogy hulltak
a nyárfalevelek.

szozattv

 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf