Sík Sándor: Őszi fecske

Mit is mondjak, mit is kérnék,
Serpenyőmbe ha mi fér még?
 Én Istenem,
         Egy keveset még elélnék.


Élnék, amint mások élnek,
Rendes népek, jámbor vének,
 Én Istenem –
         Mint a jó lelki szegények.


Csak a mái napot kérem,
Akár vízen és kenyéren,
 Én Istenem –
         Holnap is úgy, ha megérem.


Tapsoló termekre vágyjam,
Úgy mint tegnap – hajdanában?
 Én Istenem,
         Jobb a halk szó kis szobámban.


Majd ellennék csendben immár
Fejemre nőtt fiaimnál,
 Én Istenem,
         Még ameddig hazahívnál.


Egy-egy dalt ellesnék olykor
Fűtől, fától, csillagoktól,
 Én Istenem,
         Amíg egyszer el nem oltol.


Rendbe raknám hét fiókom,
Versbe rívó cókom-mókom.
 Én Istenem,
         Aztán, tudod, nem szabódom.


Úgy szerettem ezt az áldott
Jóra váltott rossz világot,
– Én Istenem
         Ugy-e bizony megbocsátod? –


Mintha bizony nem is vendég –
Mintha végképp itthon lennék.
 Én Istenem,
         Soha talán el se mennék.


Ha nem búgna éjek éjén
Valami a szívem mélyén,
 Én Istenem:
         Az a végső, az a mély-én.


Testvérszívben, testvérkézben,
Mint a fecske puha fészken,
 Én Istenem,
         Úgy éltem, úgy fütyürésztem.


Testvérkézből Isten-kézbe,
– Őszi fecskét költözésre –
 Én Istenem,
         Majd elhívsz már, az Egészbe.


Jaj, csak akkor el ne késsen
Hozzád csukló szívverésem,
 Én Istenem,
         Csak az ament el ne vétsem.

szozattv


szozat a tiszta hang szept 9 15 ig nfz szept25 bartok 1080x636px slider jegy hu sinka plak Meghívó 2019. szeptember 20 konferencia 20190921 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf