Juhász Gyula: Magyar mezítlábas
Egy szabad még: a sóhajtás,
Szomorú sor, ugy-e pajtás?
Régi zászlónk rongyos sáros,
Rajtunk tenger komisszáros.
Régi csárdánk csupa rom már,
Más határban jó fakónk már,
Magunk ülünk fázva, fájva,
A magyar siralomházba.
Borunk fogytán, dalunk fogytán,
Régi kedvünk mese volt tán,
Régi hírünk szélbe szórva
Idegeni szérűn polyva.
Hej, kenyeres, ha mégegyszer
Föltámadnánk napkelettel,
És halálos, hősi tettel
Sírba dőlnénk, – becsülettel!