Hevay Gizella: Vagonlakók

 


végtelen nap végtelen vonat
elmegy velem már nem vagyok
nincs más csak egy kisfiúból
összedrótozott halott


összerándulok hallgatózom
mit kérdez és felelek
végtelen nap végtelen vonat
viszi végrendeletem



  *



hová kísérem magamat
minden lábnyom szembejön
hol lakik a szerelem
mikor már csak a szem köszön


már nem élek csak hordom a sorsom
törvénytelen útlevelét
mint aki haláltáborból jött meg
s elfelejtette a nevét



  *



leltára lelkiismerete
tőből kivágott tájnak
lábon járó végrendelete
földbe disszidált fáknak


megnyílik méhem börtöne
kopaszon megszületnek
fiaim földönfutói
betiltott szerelemnek


végtelen vagonlakói
vegetáló végnek
átszállnak homlokomon
sorsot cserélnek


lejáró óra a szemem
mindig ugyanazt látom
ketyegő haldoklók között
ez a feltámadásom


méhemben összedrótozott csontváz
kérdőjellé görbül
kihordom földrengésjelző
népemet anyaföldül

szozattv


szozat a tiszta hang Hungarovox 11 15 23 56 os eganivanpalmeghivo 2019SZENTKORONADELUTANOK újpogányság szalonna alap 1 VIIKerecsen Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf