Balla László: Ungvári alkony

Mintha nagy hegység torlódna ide,
mord felleg mered a vár fölibe.


Hol átsüt rajta a nap veresen,
kis pásztortüzek gyúlnak a hegyen.


A két gomolygó, sötét csúcs felett
a napsugár még félve felremeg,


s a leheletnyi égben olvad el,
mint bőven oldott sárga akvarell.


Az Ung most csöndes, bársonyos, meleg,
de torzonborz a parti fűzberek,


s egy épülő ház oly komoran néz!
Tán azt lesi: a meleg emberkéz


kigyújtja-e már ablakszemeit.
Lapuló fantom a fekete híd,


árkádját lassan, lustán fürdeti –
s hunynak a hullám pajzán tükrei.


Mondják, hogy nincsen messze földeken
ily szép alkony, mint ez, mely csöndesen


aprószemű homályát hinti rám…
S én elhiszem, mert itt a pátriám.


1954

szozattv


szozat a tiszta hang PozsonyiCsata Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo