Erdélyi József: Fekete Körös



  1



A Körös volt a mi folyóvizünk,
odajártunk fürödni nyáron át.
Mint végtelen, magas kerítés,
úgy zára el szemünk elől a gát,
mint egy magas fal az ugró oroszlánt,
vár az életfogytiglani rabot,
kitől elvenni mégsem lehetett
a kék eget, a ragyogó napot,
a holdat, a csillagok ezerét,
emlékeit s álmát a gáttalan
szabadságról, félelmes erejét,
tervét, hogy egyszer kitör és rohan,
meghagyták mégis hosszú életét,
természetes halálát nem merik
elvenni, – folyhat, Fekete Körös,
a féktelen Fekete Tengerig…




  2




 
Alig váruk, hogy fenn legyünk a gáton.
Versenyt futottunk. Büszke volt a bér:
az látja meg először a Köröst,
aki a gátra elsőnek felér…
Ruhánkat már előre levettük,
s a forró porban vágtattunk vadul
a víz felé, mint a szilaj csikó,
ha az ólból mezőre szabadul…
Mintha várat foglaltunk volna el,
lihegve álltunk a gát tetején…
Lenn kullogott, medrében a ravasz.
mintegy szégyellve széles árterét, –
mintha sose verdesné zavaros,
tajtékzó árral a gát tetejét…




  3



Legények jöttek, izmos aratók,
bozontos mellű-ágyékú bikák,
meredek partról ugráltak a vízbe,
lemosni a hétköznapi igát.
Nyárfabokrok közt vetkőztek a lányok,
meglesték őket a pajkos fiúk.
Mint felvetődő ezüsthasú hal,
úgy tetszett éles, szűzi sikolyuk.
Ingben fürödtek, szemérmesen,
de a vizes ing testükhöz tapadt.
Fürdés után facsargatták sokáig,
feltartott karral, csapzott hajukat…
De asszonyok érkeztek a tanyából,
barna, egykedvű cselédnémberek,
az egyik karján ült, a másik mellett
szedte kis lábát az anyás gyerek.




  4



A folyóba léptek és lassudan
gázolták a sekélyedett vizet,
hasonlóan a méla tehenekhez.
De egyre mélyebb víz következett.
Szoknyájukat a folyó közepén,
felemelték ők egészen hasig,
kötésig, azzal sem törődve, hogy
szemérmüket látják avagy lesik…
Combjuk tövét a Fekete Körös
locsolta hűsen… Gyűrűzött a víz,
folyt, mint az idő, mely világra hoz
minden szépet és a halálba visz…
Szomorú arcukat a vízanya
elszórta-törte, nem mutatta meg,
tán irgalomból… Mentek át a gázlón,
mint rossz legelőn tengő tehenek.




  5



Mert jobbra-balra túl a gátakon,
miknek ormóján most végtelenül
őrt állanak a telefonkarók,
a föld a hajdan mocsaras, terül,
hová a hegyek lefutó vizét
öntötte ki a Fekete Körös
évezrek óta s öntené ma is,
de a gát magas, a töltés erős…
Erős az ember, elvette a földet,
a folyónak szoros utat szabott,
s ahol víz áradt, nádas, erdő zúgott,
vetemények hullámzanak ma ott.
Uradalmak terülnek jobbra-balra, –
mágnás, pap, örmény, zsidó ott az úr,
szorongó falvak népfeleslege
cselédkenyérre, pusztára szorul.




  6



A folyóhoz még annyi köze van:
retteghet tőle és ha fenyeget,
állhat a gátra, fürödhet vizében,
ha ráér, ha fojtják a melegek.
Szennyes ingét, gatyáját, pendelyét
sulykolhatja, disznót, marhát, lovat
úsztathat benne, de ne merjen fogni
se hálóval, se horoggal halat. –
Vad a határban, vad madár az égen,
minden a másé, csupa tilalom,
csillog a nap, lenn a Körös vizén
és fenn a gáton, csendőrszuronyon…
Pedig a nép, a nép hordta a földet,
s a csendőrt is a nép szülte, a nép. –
Boldogtalan Nimród, aki tulajdon
vermébe és saját tőrébe lép…




  7



Kiszabadíthatná a rab folyót,
hogy öntözzön meg minden szomjazó
cserepes földet, mossa ki a sziket,
ahol ujjnyira virágzik a só,
elátkozott mező, ahova már
harmat se hull epedő hajnalon,
a nyár derekán, a kopár legelőn
rakásra hull az éhező barom.
Telehintené dús halastavakkal,
fürdőkkel a porfellegek alatt
fuldokló síkot, ahol a tüdővész
sípol és sárgult arcokat arat,
ahol elhallgattak a furulyák,
és elnémult a mese és a dal,
s olyan a föld a csillagok alatt,
mint egy virágtalan nagy ravatal…




  8



A Duna partján telik most nyaram,
Pesten-Budán búsan barangolok.
Mért vagyok itten? Kérdezem magamtól,
s folyton szülőföldemre gondolok, –
a Dunánál, mely a Fekete Erdőn
forr s a Fekete Tengerbe szakad,
a Fekete Körösre gondolok,
mely mint örök búm, dagad és apad,
gátak közé szorítva, mint eremben
az élet vágya, s csontjaim megett
a gondolat: felszabadítani
az elnyomott szegény embereket,
összegyűjteni egy szent hadseregbe
minden népet, és szárazon-vizen
harcolni, míg az egész földkerekség
egy akol és egy pásztor nem leszen… 



(1930)    


szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf