Puszta Sándor: Magyar rapszódia


Kel a nap
/Részlet/



Magyar falu, fehér torony
Mereng a néma házsoron.
A házakon piros tetők
A kék égre feledkezők.
Előttük tiszta kis padok
Zsalugáteres ablakok
Lábuknál gyalogút fut el
S a csend kocog most rajta el


A kéményből elszállt a füst
A gólyafészek rajt ezüst
Az útkereszt is csendben áll
Előtte cinke ministrál
A békesség mint lágy kalács
Omlik az esten halkan át
Az erdő alatt most tolat
Az atádi tízes vonat


Az alszegen még mendegél
Haza egy elkésett szekér
Egy istállóban borjú bőg
Sajnálja a szép zöld mezőt
Egy ostor pattan messze el
Valaki halkan énekel
A macska szeme megragyog
Mint vályú fölött csillagok


Nyári éjben minden él
Pajta tövén tücsök zenél
A rózsa harmatért eseng
A zsálya halkan elmereng
Az istállóból szénaszag
Az ajtó elé hull kicsap
Az ólban pityerg egy csibe
És nincs már ébren senkise


A percek folyója folyik
A falu halkan álmodik
Ezüst most minden háztető
Kertekig ér a temető
Mintha csak jőne közelebb
És halkan felnyüszít az eb
Pedig csak játszik itt a fény
A temető halott szegény


Az erdőn most alszik a csősz
Bajszára csillagfény esőz
A dinnye érik arany dob
S az égre fel-felmosolyog
Apró lámpával halkan jár
Egy eltévedt jánosbogár
Lámpáját oltja s ott marad
Egy nagy lapulevél alatt


Macska figyel, egérre vár
Forró testtel liheg a nyár
Halk szél fut át a lombokon
S magában vigyáz a torony
Ismer itt minden házat, fát
Ő mindenkit és mindent lát
Egy kéz veri a zsalukat
S egy ijedt kutya felugat…


…Mint nagy ostor ver szét a fény
Porzik az erdők üstökén
A krumpliszáron megremeg
S mint tejet issza a berek
A tó vizén aranyhajó
Most játszogat most elhaló
Most csóvát dob most ég a rét
S arannyá válik a szemét


Pezsdül a méhkas, zsong a ház
Hogy ráfújt most a fény-varázs
Friss sajtár őrzi a tejet
Itat a gazda, most etet
A legény szemét dörzsöli
Amint a napfény öntözi
Ingét ledobja s szétpacsál
Testén a kúti vályúnál


Kiskertek ontják a derűt
Napfény cikáz most mindenütt
Minden udvarba be-betör
Tele lesz kút és a vödör
A jegenye még ingbe áll
Felöltözteti egy sugár
A háztetőkön átszalad
Omlik zuhog a Nap, a Nap


Víg réten át vigyázva lép
A lába alatt százszorszép
Kukorica vigyázzban áll
S a tökvirág trombitál
Szikráz a fény a földrögön
Mint kés a köszörűkövön
Meghajlong egy pár margarét
Az ő szemükkel lét a rét


Sármány dalol bögye sárga
Térdig járt a napsugárba
Torka aranyát csengeti
Egy víg tücsök felel neki
Száz fecske száll a tó felett
A tó boldog, a tó nevet
Receptet ír boldogságra
S nap-tintával lekottázza


Pipacs bólint az arca ég
Még nem volt soha ilyen szép
Piros masli gondolja tán
Kalász csodás arany haján
Vagy gyertyaláng mi bujtogat
És a vetésbe gyújtogat
Nagy dóm ez itt igazi és
A pipacs benn az örökmécs


S amerre elfut a sugár
Megmozdul az egész határ
Kérges kezekbe mag kenyér
Szívük mezején pipitér
Fölöttük fénnyel kiverve
Szivárványt tart az ég íve
És térdrehulltan boldogan
Látják hogy Isten elsuhan…

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf