Berda József A "Keserű strófák" ciklusból

A hűtlen hatvanadikra

Némi nyugalom jó volna már nemcsak
nékem, mindenkinek! Jó volna már eme
korban élni is végre, de mindig elrontja
valaki, valamiféle a kedvem mindaddig,
míg áment nem mondok az életem felett!

Egy elmaradt valamihez

Nappal még élsz, úgy ahogy, de éjjel
rádborul az idegháborító gyötrelem:
gonoszokkal viaskodol álmodban s lám,
még ekkor se hagynak élni. S még
szomorúbb, hogy a bolondok házával
akarnak megajándékozni hatvan
esztendős korodra, – kitüntető ajándékként!

Öregség

Nagyon-nagyon fáradt vagyok,
– tehát meghalok!

Számvetés

Bocsássatok meg, hogy olyan
vagyok, amilyen vagyok, –
előbb, vagy utóbb én is
elrothadok!