Páll Lajos: Noé Bárkája

(értekező vers Bözödi György egyszobás lakásáról)


Pünkösd hete volt Vásárhelyen,
két vonat közt várakoztam, úgy tele gonddal,
mint a fönnakadt fa társa ágain,
    s olyan magányosan.
Mozdonyok, autók, szekerek csak özönlöttek
az utcákból elő, mintha minden
folytatása volna valami szörnyű vándorlásnak,
melynek irányítói az idétlen sorban sorakozó oszlopok.
"Istentelen, s embertelen világ ez,
    fáraók rabszolgái ennél nyugodtabban éltek."
Abban az évben későn tavaszodott,
vagy korán telt el a Húsvét, talán...
A fákon a gyér hálóban voltak még a lombok,
szinte szemem előtt tárták ki apró tenyerük a levelek.
Ismered Jakab úr udvarát az állomás mellett?
Az ácsorgó fák a szemben lévő háztömböt takarják,
poroszos sorban, poroló állványok,
egymás torkába bámuló lépcsőházak,
égett hagymaillat, elkésett káposzta birodalma ez,
de most a szürkületben, millió drágakővel díszítve,
ámuldozott, várta az ünnepet.
Csillogott minden, langyos, sárga fényben
ragyogott lakásának mind a három ablaka.
Bizony itt mások is vannak, nyugtattam magam.
Úgy elillan e pár óra, mint a fürj, a késő vonatig.
    "A méhesekhez fogok én szegődni,
    míg ti szaladgáltok erre, arra kábán."
Idéztem Jakab úr versét a csengő szaváig.
- Hát ez már nem is meglepetés -
fogadott somízű mosollyal.
- Elkéstél fiacskám - mutatott hátra,
zúzmarás galagonyabokor haján
szétomlott a lámpa aranya.
A folyosón bárányok feküdtek, tíznél is többen,
nyűgözött lábakkal fejük elnyúlva a betonlapon -
Akár egy háborús állomás.
Segántini átkelő bárkái vannak így teli bárányokkal
a meredek alpesi oldalak közt,
már-már elmerülve a szelídség terhe alatt.
Lépegetett köztük a belső szoba felé, mint egy újfajta Noé
- Reggel eladják, nincs hová vinni,
ott kell segíteni, ahol lehet - magyarázta,
s mintha dúdolt is volna hozzá,
kilendült hinta visszatérő dallamával.
- Reggel eladják, nincs hova vinni,
ott kell segíteni, ahol lehet -
kopogtak agyamban a mondatok.
Kintről még behallott a város zsongása,
de itt béke volt. Ott üldögéltek
beljebb, a bözödi emberek (négyen is)
a széken, a földön, az ágy szélén,
fejük térdükre hajtva, virrasztva, mint a pásztorok,
    a csillagot várván.
Ment köztük dúdolva, imbolyogva, ment
mint a lámpaláng a huzatos tornácon.
    "Tudod-e, hogy itt még nem volt az özönvíz óta
    új olajág, mely békét hirdetett volna."
Vitte igaza széttört darabjait Pünkösd előtt.
    "Hej fiatalok ők, mint májusban a vetés,
    de úgy élnek már mint az erősek,
    mint a komolyak, a nagyok kikre
    rá van bízva a sors."
Irta egyszer Jakab úr, de minden elmerült a távoli tóban.
Itt bárányok voltak, fáradt emberek,
s Bözödi György imbolygó alakja
szinte ég és föld között.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf