Tűz Tamás: 1939. június 18.
Varázsütésre, Lélek-szóra
serkentem tüzes elevenné
a vésztjósló halálos nyárban.
Morgott a földmély és lapított
minden, mi csak lapíthatott az
amalgám kontinens ölében.
Egy angyal fémrőt hajcsigái
hulltak alá a freskó-égből
s meghatározták tündöklésem.
Töröltettem az észtveszejtő,
komédiás, hazug világból
s fölírattam egy más jegyzékbe.
Amint az ágak széthajoltak,
egy torzó állt ott árnyba hulltan
esdeklő elragadtatásban.
Meg is hökkent egy pillanatra
a kőris-arcú vízhordólány
s ejtette csaknem a korsót.
Megszentelt érzékszerveimben
mocorgott már a megcsalt múzsák
lázadó ciripelése.
Egy húr álmában megvonaglott.