Rónay György: Szárszói dolgok

  Aszu

Megint egy nyár Szárszón. S utána hány még?
Nőnek a fák, sűrűsödik az árnyék.
Csordul a ritka napfény, mint aszúbor.
Bíztat tüzétől ittasodni újból.

  Időjárásjelentés

Milyen idő lesz holnap? Ki tudja.
Szeszélyes a fellegek útja.
Szállnak-tünnek a szélben sebesen.
Mint vénen az élet, ifjan a szerelem-

  Temető

A halál után, egy halál előtt
járom megint Szárszón a temetőt.
Lassú léptem lesik lenn a halottak,
kik annyi nyáron élni tanítottak.

  Vonat

Eldörög a déli gyors a kert alatt,
szelében a floxok meg-meghajlanak,
egy-két szirom is száll, lila és fehér.
Az is hogy megfonnyad, mire földet ér!

   
  A szél érkezése

A parti fák felől surrogás hangja kél,
mint mikor fölriadt madárraj szárnya rebben,
majd hirtelen a fű is fodrot vet a kertben:
mindjárt itt lesz a szél.

  J. A. szobrára

Neki már mindegy. Nekünk jó, ha van
utcája, szobra, múzeuma Szárszón,
s legalább bronzba öntve nem oly boldogtalan,
mint testi léte volt a keserves világon.

  Érdemrend

Aranyat kaptam. Bemondta a rádió.
Jancsi bácsi fölmorult rá. „No még csak
ez kellett! Ül, hever, olvas meg ír egész nap,
s kitüntetést kap érte! Egy ilyen naplopó!”

  Hol van?

Hol van Gyanó tata s kövér galambjai,
melyek kérges kezéből csipegették a búzát?
– Alkonyt mutatnak a jegenyék árnyai,
s gyöngy fátylat von az égre egy nyájas szomorúság.

  Egy heverőre

Vettünk egy heverőt. Heverni, valamint
aludni rajta nem lehet, mivel dörög.
Zsebünkből ide tért (MEO-szóval) örök
álomra kétezeregyszázötven forint.

  Lőrinc, utoljára

Itt szállt vonatra Lőrinc. (Akkor az állomás még
a túlsó oldalon volt.) „Hát látod, e a nyár is
elmúlt” – szólt még a lépcsőn. Sípolt a vicinális,
s tűnő arcára lassan ráhullt az örök árnyék.

  Kérdés és felelet

Írni? Olyan hiábavaló már az egész!
Lefekszel, s nem tudod, lesz-e rá ébredés.
– Írni! hisz annyi mindent mondanék még s üzennék!
Várom hozzá, mint parton halász, a jószerencsét.